Nos, újra írok. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy csak magamnak írok, és ez ad némi biztonságérzetet. Hogy senki nem tud erről a blogomról és nem is fog tudni, és remélem, hogyha neveket említek, még azalapján sem fog tudni senki beazonosítani. Jó lenne képeket is feltenni, de.. talán majd idővel :)
Igazából nem is tudom megmondani pontosan, miért akarok ennyire titokzatos maradni, de abban sem vagyok biztos, hogy az akarok maradni. Ez így most jó viszont.
Találkoztam most este Szevivel. Fura, még szokjuk egymást, 2 napja jöttünk össze. Aranyos, meg jó volt találkozni vele. Eléggé csendes volt eleinte, de mostmár tényleg elértem azt, hogy ő is sokat mesél, na persze néha beszéltetni kell, de ez engem cseppet sem zavar. Ő az első srác, akivel buliban jöttem össze, buliban ismertem meg.. És lett is valami. Nem mondom, hogy büszke vagyok magamra, de.. rájöttem, hogy fiatal vagyok és végülis mindent ki kell próbálni. Határok persze mindenhol vannak, de ennyi még bőven belefér.
És nem tudom, nem is kell nekem most komoly kapcsolat. Illetve nem úgy állok hozzá, hogy most hú de sokáig fog tartani.. Hanem úgy vagyok vele, hogy majd alakul ahogy alakul, lesz ahogy lesz.. Eddig mindig komoly kapcsolataim voltak. Nem azért, mert úgy akartam, szimplán csak úgy alakult. Ezt sem bánom, rengeteget tanultam belőlük, csalódtam sokat, de ahogy mondani szoktam, minden csalódásból tanul az ember, nemde? :)
Most azt hiszem megyek. Igaz reggel nincs első órám, ettől függetlenül viszont még kell tanulnom irodalmat, mert nem volt ma kedvem hozzá délután.
Holnap jövök, azt hiszem.
