Ismét gondolkodtam, lehet nem kellett volna..
Beszéltem ma Szevivel, bár nem sokat.. Nem tudom, fura. Valami megfogott benne, de.. félek, hogy többet fogok érezni.. Annyit akarok adni magamból, hogyha esetleg úgy hozza a sors és nem fog működni, ne csalódjak. Nem azt mondom, hogy nem akarok csalódni, vagyis.. DE!
Jajj tök bolond vagyok. Persze, hogy nem akarok csalódni, de ha jobban belegondolunk, a csalódás is mindig benne van a pakliba. Csak nem mindegy mekkorát csalódik az ember.
Másfelől pedig tényleg az ellentétem. Rettentő csendes, néha még velem is. Engem nem zavar, mert szoktam beszéltetni, de félek, hogy egy idő után már nekem sem lesz témám és én is kifogyok, és oké, ez most még lehetetlennek is tűnik, mert ismerem magam, de.. akkoris. Ráadásul sokat beszélek, ez oké, kérdezgetem őt is, de néha félek, hogy esetleg untatom vagy valami.
Most pedig felhoztam neki, hogy találkozzunk holnap és csak annyit mondott, hogy "meglátjuk". És mivel én holnap csak este leszek msn-en, így valszeg nem is fogunk találkozni holnap. Vagy nem tudom.. Mert oké, keres ő, meg msn-en mindig beír, meg ilyenek, de na.. én néha szeretnék vele több időt tölteni.
Viszont nem tudom, lehet túl sokat agyalok rajta. Szerintem ő úgy van vele, hogy csak vagyok és kész, vagy nem tudom. Másfelől pedig én se hiszem azt, hogy ebből olyan komoly valami lenne, illetve még nem tudom. Én is úgy vagyok vele, hogy alakul ahogy valakul, viszont szeretném jobban megismerni, szeretnék több időt tölteni vele.Rajta ezt viszont nem látom. Most nem látom.
