Történt egy apró dolog, én mégis olyan boldog vagyok, hogy szinte el sem tudom mondani.. Nem akarom húzni az időt, mert már rég aludnom kéne, szóval gyorsan összesűrítem egy pár mondatba a lényeget.
Jöttem haza Szevitől és a buszmegállóba, ahol átszálltam a másik buszra(ugyanis 2 busszal kell menni hozzá), volt egy néni.. Odajött beszélgetn, körülbelül 45 éves lehetett. Kérdezte, hogy elment e a 19es busz(de ez nem is lényeg), persze mondtam neki, hogyigen, az előbb ment el.. Na és elkezdtünk beszélgetni, végül felszállt velem a 41esre, és együtt utaztunk.. Aztán láttam, hogy ki akarja lyukasztani a jegyét, majd megkérdeztem, hogy meddig utazik, és miután kiderült, hogy addig, amíg én, felajánlottam, hogy jöjjön velem, ugyanis én vihetek a buszon +1 embert(magamon kívül). Jajj de olyan aranyos volt a néni, alig győzte megköszönni, mivel így megspóroltam neki egy jegyet =) Jajj és nem nagy dolog, mégis olyan jókedvem van attól, hogy tudtam segíteni neki :)
Szevivel pedig találkoztam most este.. Jó volt igazából vele, aranyos volt, filmeztünk, beszélgettünk,hülyültünk.. Ilyen pocsék időbe mást nem is nagyon lehet csinálni mondjuk.. Viszont észrevettem, hogy néha tényleg beszéletetni kell, mert elég kis visszahúzódó meg ilyesmi.. :) Nekem ez nem baj, jó vele nagyon, csak mivel én többet beszélek, néha attól félek, hogy untatom vagy ilyesmi.. Persze ennek ő jelét sem adja, szépen figyelmesen végighallgat, de kitudja.. Na mindegy, lehet csak én problémázok ezen ennyit, sőt, szinte biztos.
Amúgy most is beszélünk, és wáááá :$ Nem tudom, de.. boldog vagyok.. :) Kellett ez már nekem. Nem számítok semmire, se komoly kapcsolatra, se pár hetesre.. Csak úgy vagyunk és annyi. Szombaton amúgy együtt megyünk bulizni, arról majd még holnap írok.
